Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium,
|
||||
|
ajánlott felbontás
|
Kollégiumunk történeteAz 1940-es évek végén a jelenlegi iskolaépület volt a kollégium épülete. A tanítás a mostani kollégium tantermeiben folyt. A jelenlegi kollégiumi épület az 1950-es évek elején kezdte meg, kollégiumként működését. A háború utáni éveket a szegénység és az összefogás jellemezte. Az 55-60 évben végzett diákok elmondásaiból tudjuk, hogy akkor is mozgalmas diákélet volt. A tanulás mellett, a sport terén is komoly eredmények születtek. Az akkori időben többen külföldön keresték és találták meg számításaikat. Az 1960-as és 70-es években, iskolánkban növénytermesztő-és állattenyésztő technikus képzés folyt. A kollégium fiú kollégiumként működött, többségében falusi srácok, néhány elkötelezett fővárosi fiú alkotta a 110-120 fős kollégista létszámot. A kollégium mai szemmel nézve, korszerűtlen körülmények között működött. 24-26 fős szobák voltak, közös mosdóval és zuhanyzóval. Melegvíz 1 héten csupán egy alkalommal volt, hazautazni is csak egyszer lehetett 1 hónapban. Kimenő sem volt minden nap. Kedden és szombaton délután sport délután volt. A vasárnapi kimenő délután 16 óráig volt engedélyezett, szemben a gimnazista lányokkal, akiknek 18 óráig volt kimenőjük. Így több délutáni randevú tört ketté és közös mozi látogatás hiúsult meg. A zordnak tűnő körülmények ellenére a kollégisták vidámak voltak, jól vették az akadályokat, segítették egymást, és erős közösséggé formálódtak. A „Jávorkás kollégista” 30-40-50 év távlatából is örömmel találkozik volt diáktársával, pillanatok alatt felidézik a múltat, és olyan légkör formálódik, mint ha az események akár tegnap is történhettek volna. Valami elmondhatatlan, megfoghatatlan összekovácsoló erő működött, ami hosszú évek távlatából is képes újra töltődni és nagy erővel a felszínre törni.
Az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején a kollégium épülete új szárnnyal bővült, 6 ágyasak lettek a szobák és külön tanulótermek is rendelkezésre álltak. Sajnos az akkori vezetés hálótermekben és tanulótermekben gondolkodott, elmaradtak a közösségi helyiségek pl.: klub szoba, szakköri foglalkozások helyiségei, kondi terem stb. Ezeket később sikerült kialakítani. A 80-as években a diákok több lehetőséget kaptak, szabadabban élhettek, kevesebb volt a kötöttség. A diák lázadások, mozgalmak kapcsán elfogadottá vált a hosszú haj, a farmernadrág viselete, bővültek a diákok jogai. A szabad szombatok bevezetése lehetővé tette a hetenkénti haza utazásokat, így elviselhetőbbé vált a kollégista lét. Kollégiumunk követte az országos változásokat. Igyekeztünk a szakmai munkát magas színvonalon végezni. A pályázatok sokat segítettek a fejlesztésekben. Szerencsés volt, hogy kimondottan kollégiumoknak szóló pályázatokat is kiírtak, így egyértelművé vált a pénz felhasználása. A 90-es években a kollégiumok egymás közötti kapcsolata is szélesedett, amit a kollégista tanulók nagy örömmel fogadtak. Több lehetőség nyílt a diákönkormányzatok találkozásaira, közös sport-és kulturális programok rendezésére, távolabbi helyekre is eljutottunk. Kollégiumunknak több évtizedes színházba járó hagyománya van. A fővárosi színházakon kívül /Nemzeti, Erkel, Operaház, Vígszínház/ a székesfehérvári és az utóbbi években a győri színházba vásároltunk bérleteket. Napjainkban a diákoknak mást jelent a kollégista lét, mint 40-50 évvel ezelőtt. Kisebb az igény, kevesebb törekvés mutatkozik a közösségi tevékenységek iránt, erőteljesebb az egyéni akarat kiteljesedése, talán napjainkban is igaz, hogy kollégistának lenni ma is öröm és közösséggé formáló tényező.
|
||
